"- Tudom, hogy nincs, de nem akad véletlenül jobb dolgod, minthogy az én seggemben mászkálj? - a "nyaralásunk" másnapján kezdett idegesíteni, hogy bárhova megyek a lakásban, Zoli a nyomomban van. Szerettem volna például este leülni a tévé elé, és Virággal átbeszélni a helyzetet, még akkor is, ha tudtam, istentelenül le leszek cseszve. Szentül hiszi, hogy több van köztünk munkakapcsolatnál. Szerinte nem véletlen, hogy Zoli így viselkedik velem. Szerintem meg nem jól látja. Ettől függetlenül még szerettem volna elmesélni a történetet, de sajnos a plusz egy főtől ez nem valósult meg.
- Nincs. Nem tudom, hogy emlékszel-e még, de most éppen a Balatonnál kellene süttetnünk a hasunkat. Limonádét kéne szürcsölnünk, és arról elmélkedni, hogy milyen szép is, amikor semmit nem csinálunk. Talán süthettünk volna húst, grillezhettünk volna zöldségeket. Persze, megkönnyítené a dolgokat, ha végre elmondanád, hogy az, hogy tiéd lesz a cég, miben befolyásolta, hogy néhány napra letedd a lantot, és elmenjünk - ha beszélgetni kezdünk is, mindig itt kötünk ki. Végső soron értem, de nem akarom elmondani neki a valódi okát, hogy miért is futamodtam meg. Persze, amikor még elhittem, és elsuttogtam a sötétben, az is hátrált, hogy nem engedhetem, hogy az életemben legyen azok után, hogy enyém lesz a cég. Ha most felkapta a média, hogy egy egyszerű rajongót szeret, mit tennének vele, ha kiderülne, hogy ez az egyszerű rajongó egy felbérelt illuzionista, nem mellesleg annak a cégnek az egyik legjobbja, aminek a nevét csak motyogva mondják ki az emberek. Lássuk be, senki sem szeret kérkedni vele, hogyha fizet azért, hogy elérje a céljait.
- Csak fogadd el, és engedd el!
- Na még mit nem... Jó. Addig innen nem mozdulok, amíg végre ki nem nyögöd, hogy mi a franc bajod van!  -lehuppant egy babzsákra. Elég eltökéltnek tűnt. Vállat vontam, és a fürdőbe vonultam.
Komótosan hajat mostam. Virág elment itthonról, Zoli meg a babzsákon puffogott, úgyhogy ugyanilyen nyugdíjas tempóban kiszedtem a szemöldököm is. Hangosan üvöltött mellettem a telefon, a kedvenc Michael Jackson dalaimmal az élen. Mit érdekel, hogy ő is szereti? Legalább nem unatkozik durcáskodás közben. A mosdókagylón megakadt a szemem a sötétkék kis táskán, amit feltehetőleg a sóstói vakáció kedvére pakolt össze. A szokásos. Tusfürdő, sampon, fogkefe, fogkrém. Mégis fura volt. Néhány hónappal ezelőtt nemhogy álmodtam ilyesmiről, fantáziálni sem mertem arról, hogy megtörténhet. Túlságosan elvakított a művészete iránti szeretetem, hogy azzal foglalkozzak, hogy Bereczki neve mögött egy ember van. Egy hús vér ember, aki ugyanazokat a dolgokat csinálja, mint bárki más. Kiteríti a radiátorra - az én radiátoromra - a vizes törölközőt, fogkrémfoltot hagy a mosdókagylón, vagy éppen a fürdőkád szélén felejti a tusfürdőjét.
Sóhajtva léptem ki a fürdőből, és a szobámba vonultam. Útközben fél szemmel ránéztem Zolira. Pontosan ugyanabban a pózban ült, de a kezében volt a távirányító. Ismeretterjesztő film búgott a háttérben. Tudtam, hogy figyel rá, bármennyire is játszotta a kősziklát. Nem tudott átverni. A távirányító kikandikált a hóna alól, ráadásul éppen olyan adás ment, ami érdekli. Bármennyire is akarja kiszedni belőlem az igazat, nem egy aszkéta.
- Mit újítanak fel? - úgy tettem fel a kérdést, mintha csak valami semmiség lenne, holott igyekeztem elsimítani a várakozásának élét. Nem felejti el, de talán egy kis időt nyerhetek vele. Ha kihúznám a négy napot, már, ha végig itt szándékozik tölteni az egészet, onnantól nyert ügyem van. Csak ügyelnem kell rá, hogy mostantól csak, és kizárólag az ügy kapcsán érintkezzünk.
- De Loreant. Tudod, mint a Vissza a jövőben.
- Hogyne tudnám? Marty egy Isten! - tudtam, hogy kedveli a filmeket. Talán ez eltereli a figyelmét.
- Néha azt szeretném, hogy nekem is legyen időgépem.
- Miért?
- Visszamehetnék oda, amikor még nem kellett begörcsöltetnem a seggem ahhoz, hogy emberekként kommunikáljunk egymással.
Úgy tűnik, nem tört meg a jég..."

"- Tudom, hogy nincs, de nem akad véletlenül jobb dolgod, minthogy az én seggemben mászkálj? - a "nyaralásunk" másnapján kezdett idegesíteni, hogy bárhova megyek a lakásban, Zoli a nyomomban van. Szerettem volna például este leülni a tévé elé, és Virággal átbeszélni a helyzetet, még akkor is, ha tudtam, istentelenül le leszek cseszve. Szentül hiszi, hogy több van köztünk munkakapcsolatnál. Szerinte nem véletlen, hogy Zoli így viselkedik velem. Szerintem meg nem jól látja. Ettől függetlenül még szerettem volna elmesélni a történetet, de sajnos a plusz egy főtől ez nem valósult meg.
- Nincs. Nem tudom, hogy emlékszel-e még, de most éppen a Balatonnál kellene süttetnünk a hasunkat. Limonádét kéne szürcsölnünk, és arról elmélkedni, hogy milyen szép is, amikor semmit nem csinálunk. Talán süthettünk volna húst, grillezhettünk volna zöldségeket. Persze, megkönnyítené a dolgokat, ha végre elmondanád, hogy az, hogy tiéd lesz a cég, miben befolyásolta, hogy néhány napra letedd a lantot, és elmenjünk - ha beszélgetni kezdünk is, mindig itt kötünk ki. Végső soron értem, de nem akarom elmondani neki a valódi okát, hogy miért is futamodtam meg. Persze, amikor még elhittem, és elsuttogtam a sötétben, az is hátrált, hogy nem engedhetem, hogy az életemben legyen azok után, hogy enyém lesz a cég. Ha most felkapta a média, hogy egy egyszerű rajongót szeret, mit tennének vele, ha kiderülne, hogy ez az egyszerű rajongó egy felbérelt illuzionista, nem mellesleg annak a cégnek az egyik legjobbja, aminek a nevét csak motyogva mondják ki az emberek. Lássuk be, senki sem szeret kérkedni vele, hogyha fizet azért, hogy elérje a céljait.
- Csak fogadd el, és engedd el!
- Na még mit nem... Jó. Addig innen nem mozdulok, amíg végre ki nem nyögöd, hogy mi a franc bajod van!  -lehuppant egy babzsákra. Elég eltökéltnek tűnt. Vállat vontam, és a fürdőbe vonultam.
Komótosan hajat mostam. Virág elment itthonról, Zoli meg a babzsákon puffogott, úgyhogy ugyanilyen nyugdíjas tempóban kiszedtem a szemöldököm is. Hangosan üvöltött mellettem a telefon, a kedvenc Michael Jackson dalaimmal az élen. Mit érdekel, hogy ő is szereti? Legalább nem unatkozik durcáskodás közben. A mosdókagylón megakadt a szemem a sötétkék kis táskán, amit feltehetőleg a sóstói vakáció kedvére pakolt össze. A szokásos. Tusfürdő, sampon, fogkefe, fogkrém. Mégis fura volt. Néhány hónappal ezelőtt nemhogy álmodtam ilyesmiről, fantáziálni sem mertem arról, hogy megtörténhet. Túlságosan elvakított a művészete iránti szeretetem, hogy azzal foglalkozzak, hogy Bereczki neve mögött egy ember van. Egy hús vér ember, aki ugyanazokat a dolgokat csinálja, mint bárki más. Kiteríti a radiátorra - az én radiátoromra - a vizes törölközőt, fogkrémfoltot hagy a mosdókagylón, vagy éppen a fürdőkád szélén felejti a tusfürdőjét.
Sóhajtva léptem ki a fürdőből, és a szobámba vonultam. Útközben fél szemmel ránéztem Zolira. Pontosan ugyanabban a pózban ült, de a kezében volt a távirányító. Ismeretterjesztő film búgott a háttérben. Tudtam, hogy figyel rá, bármennyire is játszotta a kősziklát. Nem tudott átverni. A távirányító kikandikált a hóna alól, ráadásul éppen olyan adás ment, ami érdekli. Bármennyire is akarja kiszedni belőlem az igazat, nem egy aszkéta.
- Mit újítanak fel? - úgy tettem fel a kérdést, mintha csak valami semmiség lenne, holott igyekeztem elsimítani a várakozásának élét. Nem felejti el, de talán egy kis időt nyerhetek vele. Ha kihúznám a négy napot, már, ha végig itt szándékozik tölteni az egészet, onnantól nyert ügyem van. Csak ügyelnem kell rá, hogy mostantól csak, és kizárólag az ügy kapcsán érintkezzünk.
- De Loreant. Tudod, mint a Vissza a jövőben.
- Hogyne tudnám? Marty egy Isten! - tudtam, hogy kedveli a filmeket. Talán ez eltereli a figyelmét.
- Néha azt szeretném, hogy nekem is legyen időgépem.
- Miért?
- Visszamehetnék oda, amikor még nem kellett begörcsöltetnem a seggem ahhoz, hogy emberekként kommunikáljunk egymással.
Úgy tűnik, nem tört meg a jég..."